Joe Colombo

Rövid, de igen termékeny karrierje alatt Joe Colombo (1930-1971) rengeteg innovációval állt elő, s ennek köszönhetően az egyik legmeghatározóbb olasz designer. Az "Universale" széktől kezdve, mely az első egyetlen anyagból megformált szék volt, a teljes funkcionalitású "Boby" zsúrkocsiig minden Colombo-alkotás a "jövő lakóterébe" készült.

A legtöbb designer érthető módon féktelen haragra gerjed, amikor az ötleteiket ellopják; Joe Colombo azonban egész egyszerűen csak azt mondaná: "Na majd akkor csinálunk egy jobbat." Amikor pedig egy vállalat kevésbé lelkesedik egy ötlet iránt, mint a tervező maga, akkor Joe nem vesztegette az időt, hanem abbahagyta a munkát és addig keresgélt, amíg nem talált egy olyan gyártót, aki hajlandó volt gyártásba vinni a terméket.

Optimizmusának és lendületének köszönhetően Joe Colombo rendkívüli életművet alkotott tragikusan rövid karrierje alatt: nemcsak fiatalon halt meg, de a formatervezéssel is aránylag későn kezdett el foglalkozni; húszas éveiben inkább a szobrászatnak és a festészetnek szentelte magát. Közel egy évtizedes tervezői korszaka alatt Colombo azonban kivételesen termékeny volt. Neki tulajdonítható a hatvanas évek néhány legemlékezetesebb tárgya: az első egyetlen anyagból készült széktől, az "Universale"-től a futurisztikus, minden funkciót tartalmazó lakóterekig, melyek csúcspontja a pazar "Visiona" volt, a jövő lakótere.

Cesare (becenevén Joe) Colombo 1930-ban született Milánóban, három fiútestvér közül a középsőként. Miután a gimnáziumban a természettudományról művészeti szakra iratkozott át, Colombo festészetet és szobrászatot tanult a milánói Accademia di Bella Arti-n. Joe itt csatlakozott a Movimento Nucleare-hez, az Enrico Baj és Sergio Dangelo által 1951-ben alapított avant garde művészeti mozgalomhoz. Akárcsak az alapítók, akik mellesleg személyes barátai is voltak, Joe is szívesen kísérletezett megkövesedett növényi és állati maradványok absztrakt ábrázolásával. Sok tervében szerepel a futurisztikus "nuclear city", amelyben az emberiség az atomkutatás eredményeit felhasználva teremt új életmódot.

Joe első alkotása egy milánói jazz klub számára tervezett plafon volt 1953-ban. A következő évi Milánói Triennálé számára Colombo három televíziókból álló "szentélyt" alkotott, melyekben a TV-készülékek miniatűr színházat formáltak. Ez utóbbi terve arra inspirálta Colombo-t, hogy a Milánói Politechnikum építész szakára iratkozzon be. 1962-ben Joe design stúdiót nyitott Milánóban, ahol építészeti megbízásokon dolgozott, főképp síszállók és hegyi szállodák számára alakított ki belső tereket. (A jazz és az autók mellett a síelés volt a művész szenvedélye.)

A formatervezés akkoriban nagyon aktív korszakát élte, különösen Olaszországban. Az 1950-es évek során kiváló olasz formatervezők, mint Achille Castiglioni, Gio Ponti, vagy Ettore Sottsass bizonyították be a gyártók számára, hogy a design mennyire hatékony eszköz a termékek nemzetközi piacra vitelében. Egy olyan korszakban, amikor az űr meghódításáért vívott harc, a Pop Art és egy merőben új életmód ígérete állt a figyelem középpontjában, az új gyártási technológiák és újfajta műanyagok eddig soha nem látott lehetőségeket teremtettek a tervezők számára.

Az "új lakhely" bebútorozásához Colombo újfajta előállítási módszereket és anyagokat társított a már meglévő bútortípusokhoz. Az 1963-as "Elda" névre hallgató széke után, mely az első ekkora méretű üveggyapotból készült szék volt, 1964-ben megalkotta a "Small Armchair with Curved Elements" széket, mely három furnérlemez összeillesztéséből születik és 1965-ben az "Universale" széket. Colombo megszállott módon dolgozott az egyetlen anyagból álló széken, először alumíniummal, majd ABS-sel, s végül polipropilénnel kísérletezve. Az "Universale" szék egymásba rakható, könnyen tisztítható és a magassága is állítható, mivel lábait ki lehet csavarozni és hosszabb lábakkal kicserélni. Colombo-nak két év kemény munkájába telt, hogy a széket a tömeges gyártásra alkalmassá tegye, ami 1967-re érkezett el.

A meglévő bútortípusok egyszerű modernizálása helyett Colombo feltett szándéka volt, hogy a bútordarabokat újraértelmezi a hatvanas évek mobil, változó életstílusának fényében. Colombo az ülőbútorokat is forradalmasította. 1967-ben bemutatta az "Additional Living System"-et, mely hat különböző méretű poliuretánból készült párnából állt. Ezeket a kívánság szerinti formába lehetett egymáshoz rögzíteni. Két évvel később újabb összeállítható székkel jelentkezett Colombo: a "Tube" szék négy, különböző méretű kárpitozott hengerből állt, melyeket a kívánt formára lehetett összeszerelni. A futurisztikus benyomás végső eleme a csomagolás volt, Colombo ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy minden egyes "Tube" szék az áruházak polcairól elvihető legyen – ráadásul az általa tervezett húzózsinóros zsákokban.

Colombo számos tervéhez saját igényei adták az ihletet. 1964-es "Smoke" pohara lehetővé tette, hogy egyetlen kézben tartva a poharat és a cigarettát mindenki kényelmesen hódolhasson ezeknek a szenvedélyeknek. Joe erős dohányos volt, és a pipákat is szerette. 1969-ben megtervezte az "Optimal"-t, mely egy állvány nélkül, önmagában is megálló pipa volt.

1968-ban félgömbökből álló pihenőterületeket tervezett a Milánói Triennálé számára, melyekben minden egyes fotel saját hangszóróval, hamutállal és pohártartóval rendelkezett. A "Box 1" lakótérben a hagyományos hálószoba minden kelléke megtalálható, azonban itt egymáshoz kapcsolódó dobozok alkotják az ágyat, a ruhásszekrényt és a polcokat. 1971-ben megalkotta a "Total Furnishing Unit"-ot, melyben minden funkciót (konyha, tárolóegység, hálószoba és fürdő) egyetlen egység tartalmaz, a Colombo-ra jellemző piros, sárga, fehér és fekete színekben.

A "Total Furnishing Unit" 1972-ben, a Museum of Modern Art Italy: The New Domestic Landscape kiállításán került bemutatásra New York-ban. Colombo sajnos nem élhette meg a bemutatót. A munkájában és a magánéletében egyaránt fékezhetetlen Joe szívbénulásban halt meg 1971 július 30.-án – pontosan 41. születésnapján.

Joe Colombo jelenleg kapható darabjai a Kartell-nél:
Klasszikus szék (1968)